Parkinsonkrónikák

Mint tudjuk, a Terminátor 3. lényegesen alulmúlta az előző két részt. Itt sem véletlen a cím. A 3. részben ugyanis kiderül, hogy az élet még DBS-sel sem fenékig tejfel.  Mivel a bekapcsolás után szépen lassan kikoptak a gyógyszerek a szervezetemből, így nagyjából szeptember elejére állt össze, hogy mire vagyok képes.  Fej:  Érthetőbb a beszédem, bár így is sokan szólnak rám, hogy beszéljek hangosabban. Olykor már idegesen. Tökre értem, hogy ez zavaró. Nekem is az. És én egy nap alatt több embertől is megkapom. Vagy ingerült hangnemben, vagy támogatólag. Az utóbbit jobban bírom.  Tisztább a fejem. Az alvás is jobb eggyel, de azért "there is room for improvement"  Kéz: No, ez nagyot javult. Tudok újra gitározni, jobb kézzel egeret kezelni és 10 ujjal gépelni. Tudok fogat mosni, gatyámat felhúzni, Inget begombolni, ing ujjat feltűrni, Gyereket, macskát simogatni, szóval minden fontosat Láb Sajnos ez csalódást okozott. Továbbra is nehezen járok. Próbálok bevetni min...

And now, something NOT completly different: Ez az egész Parkinson-krónika egy teljesen szürreális trip. Semmit sem kell kitalálni, csak leírni, hogy éppen aznap mi történt velem és máris megvan egy (vagy akár több) novellára való történet. Egyetlen embert ismerek, akinek ez Parkinson nélkül is megy, de ez egy másik sztori. Nemrég például kimentem a kiskomppal (személy komp Göd és Horány között) Horányba, a gyerekek ugyanis ott tanyáztak. Ahogy kiértem és araszoltam a parton, szembejött a középső fiam, és rögtön a tárgyra tért, ti., hogy adjak neki pénzt fagyira. De persze ne most, mert ő megy úszni a Dunába, hanem a fa alatt (itt jelezném, hogy nem egy fa van a horányi Duna-parton) van egy kék Nike póló, abba tegyem bele. Nos, én elkezdtem keresni Mirkó pólóját, illetve azt is megtudtam, hogy ugyanott egy másik pólóban, ami az unokatesójáé, találok kulcsot a Telephez, amivel be tudok menni. Mi ugyanis nyáron egy kommuna félében lakunk. Maga a Telep körbe van kerítve (ezért kel...

Szerda reggel tehát értem jött a nővérke, akit addigra nagyon megkedveltem. Mint már írtam. Megkérdezte hogy szükségem van-e tolókocsira. Én mondtam neki, hogy nekem ugyan nincs, viszont amennyiben szeretné még délelőtt elkezdeni a beállítást a nővérszobában, úgy talán jobb ha mégis igénybe veszem. Ugyanis járni nem igazán tudtam. Beültem a tolószékbe, és átgurított a nővérszobába, ahol már várt ránk Antonio, az olasz vendégmunkás, illetve vendégrezidens. Éppen a telefonját nyomogatta. A nővérke előkapott egy tabletet és egy kitöltendő doksit. A tableten bekapcsolt egy alkalmazást és kezdődhetett a teszt. A nővérke elmondta, hogy mindkét elektróda végén van egy 1 cm-es rész, az a lényeg (a lenti rajzon a piros izék). Ezen az 1 cm-en mindkét oldalon 8-8 jeladó van (csak az egyiket rajzoltam le elölről és hátulról, kb.). 1-1 a tetején és az alján, a kettő között pedig 2x3 körkörösen elhelyezkedve (tehát: 2. alul 6-8. fölötte körkörösen, 120 fokonként, 3-5. mint az előző 3, 1. felül. Így:...

 Augusztus 5-én visszamentem tehát Pécsre, hogy beüzemeljék a ketyerét. Most nem volt akkora mákom a szobatársakkal. De persze röhögni rajtuk is lehetett. Velük már kevésbé. Volt a Vicces Bácsi meg az Ember, Aki Néz. Vicces Bácsi nem azért volt vicces, mert vicceseket mondott, hanem azért, mert vicceket mondott. Mindegyikben megungabungált valaki valakit. A kecske a nyulat, a medve a tehenet, stb. Ezeken a vicceken már 20 éve sem röhögöt senki, hát még ma, hát még én... Vicces Bácsit ez nem zavarta, illetve mégis, Mert egy idő után feltűnt neki, hogy nem nevetek, ezért minden viccet módszeresen elmagyarázott. Szerencsére egyet sem bírtam megjegyezni. Ugyanakkor az IQ-m egész biztosan megsínylette. Ezért aztán másnap betettem egy zajszűrős fülhallgatót, és olimpiát néztem. Szerintem kb. a tizedik viccnél tarthatott, mire észrevette a technika apró csodáját a fülemben. Ezért aztán abbahagyta. Inkább nézte velem együtt az olimpiát. Micsoda mák, mi? Múltkor EB, most Olimpia. Harmadnapr...

Miután egy-két nappal később felocsúdtam, a polgi és J is elmentek. A polgival nem marad meg a kapcsolat. Mondjuk nem is nagyon volt, mi megmaradjon. J-nal azóta is váltunk egy-egy üzenetet. Gy pedig ott vigyorgott a mellettem lévő ágyon.  Mivel ebben az időszakban volt a Fishing on Orfű fesztivál, a haverok csoportosan jöttek látogatni. Kicsit bíztam benne, hogy remek botrányt csinálnak, hisz minden botrányhős haverom ott volt. Na jó, TT nem, de ő éjszaka van igazán elemében, így itt nem segített volna. Szóval a várva várt ordibáló csürhe helyett egy konszolidált, udvarias 60+-os japán túristacsoport jelent meg a kórteremben. Kicsit csalódtam...  Miután mindenki megcsodált az ágyban, kifáradtunk az udvarra. Ott is szokatlanul rendesen viselkedtek. Csupán akkor röhögtek, mikor a szóbeli beszámoló után megmutattam, hogyan tudok járni. Merthogy a  műtét utáni 1-1, 5 hetes időszakban remekül ment a mozgás. A mikroléziós hatás eredményeképp, mint a zárójelentés epikríziséből ...

Aztán f10-10 körül kezdetét vette a 2-2,5 órás, életem remélem legizgalmasabb délelőtti programja. Minden lépés előtt részletesen elmondták, hogy mi következik. Azt nem tudom, hogy a bent lévő 2-3 gyakornok miatt, vagy amúgy is így szokták, mindenesetre szuper volt. Minden dokinak ezt kellene csinálnia.  Azzal kezdték, hogy beinjekciózták a koponyám tetejének bal felét, majd már vágták is szikével, kb 6-8 cm hosszan. Aztán a fejemen lévő szerkezetre rögzített fúróval ütöttek egy kb 1,5cm átmérőjű lyukat. Először egy nagy fúróval. Az kb. olyan volt, mintha egy panel lakásban odanyomtam volna a fejemet ahhoz a falhoz, amit éppen vésőfúróval próbálnak meg kilyukasztani. De ez nagyon gyorsan megvolt, pár másodpercig tartott. Utána az agykérget, már óvatosan, fogorvosi fúróval fúrták át, majd három kb. 20 cm-es, 1mm-es átmérőjű horgolótűhöz kísértetiesen hasonló elektródát szúrtak be az agyamba a számítógép által kiszámolt helyekre, vigyázva, hogy eret ne érjenek. Az agykérget és az agy...

Dr. Balás, másnéven A Tanár Úr első találkozásunk végén még a lelkemre kötötte, hogy menjek el egy góckutatásra. Pontosabban több góckutatásra. Fogászat, Fül-orr gégészet, Urulógia, Hasi ultrahang, mellkas röntgen. Asszem más nem volt. A fogászaton találtak egy begyulladt fogat, azt kezelni kellett, úgyhogy emiatt nem tudtam azonnal bejelentkezni a műtétre. Némiképp izgultam(tunk), hogy esetleg a műtét elcsúszik szeptemberre, ugyanis a neurológus azt mondta, hogy nyáron nem műtenek. Én meg csak május elején tudtam bejelentkezni. De aztán kaptam időpontot június 12-re. Ezentúl a góckutatás nem volt különösebben izgalmas. Az urulógus talán megérdemel pár sort. Egy indiai doktor úr vizsgált meg. Gyors volt és vicces. "Jonápot, nádrágot huzzá lé! Jó fékudjon fél. Herejét mégnézzuk. Egéséges, réndben van. Most félkélhét. Még ne oltozzon! Konyokoljon az agyra, hájoljon élore, úgy, kicsit kéllémétlén lész, meg is vágyunk. Viszontlatasrá!" Most már csak azon kellett izgulni - illetve...