Ugrás a fő tartalomra

A műtét - Befejezés

Miután egy-két nappal később felocsúdtam, a polgi és J is elmentek. A polgival nem marad meg a kapcsolat. Mondjuk nem is nagyon volt, mi megmaradjon. J-nal azóta is váltunk egy-egy üzenetet. Gy pedig ott vigyorgott a mellettem lévő ágyon. 

Mivel ebben az időszakban volt a Fishing on Orfű fesztivál, a haverok csoportosan jöttek látogatni. Kicsit bíztam benne, hogy remek botrányt csinálnak, hisz minden botrányhős haverom ott volt. Na jó, TT nem, de ő éjszaka van igazán elemében, így itt nem segített volna. Szóval a várva várt ordibáló csürhe helyett egy konszolidált, udvarias 60+-os japán túristacsoport jelent meg a kórteremben. Kicsit csalódtam... 

Miután mindenki megcsodált az ágyban, kifáradtunk az udvarra. Ott is szokatlanul rendesen viselkedtek. Csupán akkor röhögtek, mikor a szóbeli beszámoló után megmutattam, hogyan


tudok járni. Merthogy a  műtét utáni 1-1, 5 hetes időszakban remekül ment a mozgás. A mikroléziós hatás eredményeképp, mint a zárójelentés epikríziséből megtudtam. Aztán meg leromlott. Nagyon. Így kényszerszabadságra kellett mennem a kórházból való hazatérés után. Szerencsére drága jó édesanyám befogadott, etetett, itatott. Free of charge. És még csak nem is piszkált. Max. egyszer vagy kétszer. De ne rohanjunk előre! 

Szóval, az udvari hehere után kimentünk kajálni egy közeli étterembe. Én kiszöktem, mint később megtudtam. Mert a betegnek a kórházban van a helye! Mikroléziós hatás ide vagy oda, maradjon csak a seggén. Szerencsére ezt a nővérek és egy portáson kívül senki nem vette komolyan. Ez utóbbi szegényem úgy fogta később az engedélyt a kezében, mint szegény demens öreganyám a virágot, amit Szonja vitt neki 91. szulinapjára. Tudta, hogy valamit csinálni kell vele, csak azt nem, hogy mit. Öreganyám úgy döntött, megeszi., Már elképzeltem ahogy szedem ki a portás szájából a papírt. Mert ellenben a virággal, a papírra szükségem volt. De aztán visszaadta.  Még  egy remek, focimeccses hosszú hétvégét töltöttünk el Gy-vel. Aztán mentünk haza. 2 hét meló. Majd kényszerszabi. Aztán jött a beállítás. Jövő héten mondom.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ajánlás

Ezen a hétvégén nem voltam túl jól. Konkrétan nem volt kedvem semmihez. Így írni sem. Van ez így. Meg máshogy is. Szerencsére erre az esetre talonba tartottam egy ajánlást. Íme: “Még mindig jobb, mint ha az derült volna ki, hogy seggfej vagyok, mondta a kész diagnózissal a kezében, és ez kb. mindent elmond. Addigra már túl voltunk jónéhány, mai szemmel nevetségesnek tűnő veszteségen. Az írásképe elvesztése, egy furi kisujj, hogy nem tud gitározni úgy, mint rég és más hasonló, egyenként megszenvedett kis változáson. Azóta nagy rutint szereztünk megszenvedésben. Egy ponton világos lett, hogy itt a veszteségek halmozódása állandó, amellett kell megtanulni boldognak lenni.  Nem kis mutatvány. Ki kell növeszteni a képességeket hozzá. Recept nincs. Seggfejnek lenni - úgy képzelem - nem olyan rettenetesen rossz dolog. Elveszed a világból, ami kell és kész, mész tovább. A környezetének lenni viszont annál rosszabb lehet.  Nem kérdeztem tőle, de szerintem ma is jobban örül, hogy “csak”...

Just an ordinary day

Most jön a sírás! Csak szólok. Szóval, milyen egy teljesen átlagos napom? Általában (szinte mindig) 5-6 között kelek. Nincs vekker, telefonos ébresztő, Parki barátunk kidob az ágyból seperc alatt. Szerencsére egyedül lakom, nincs kit zavarjak. Kicsit ejtőzök, aztán megpróbálok kimenni a konyhába. Ez úgy 8 méter. A negatív rekordom 2-3 perc körül mozog. Viszont szerintem úgy 40-50 kalóriát el is égetek vele. Lefőzök egy kávét, beszedem a gyógyszert és a vitaminokat, fogmosás, klotyó, reggeli torna,, ha belefér és bármennyire sietek is, f9-9, mire végzek. Felpattanok a kerekpáromra (olyan slow motionos pattanást kell itt elképzelni) és már száguldok is a munkahelyre. Ez utóbbi nem túlzás. A bicaj nekem egy áldás. Mert ugyanúgy megy, mint régen. A többi olyan, mint egy Benny Hill show. Felgyorsítva is csak az röhög rajta, aki először látja, normál sebességen meg kifejezetten szánalmas. Mire beérek, általában annyira fáradt vagyok, hogy legszívesebben visszafordulnék. De persze nem. Előfor...