Ugrás a fő tartalomra

Ajánlás

Ezen a hétvégén nem voltam túl jól. Konkrétan nem volt kedvem semmihez. Így írni sem. Van ez így. Meg máshogy is. Szerencsére erre az esetre talonba tartottam egy ajánlást. Íme:


“Még mindig jobb, mint ha az derült volna ki, hogy seggfej vagyok, mondta a kész diagnózissal a kezében, és ez kb. mindent elmond.
Addigra már túl voltunk jónéhány, mai szemmel nevetségesnek tűnő veszteségen. Az írásképe elvesztése, egy furi kisujj, hogy nem tud gitározni úgy, mint rég és más hasonló, egyenként megszenvedett kis változáson.
Azóta nagy rutint szereztünk megszenvedésben. Egy ponton világos lett, hogy itt a veszteségek halmozódása állandó, amellett kell megtanulni boldognak lenni. 
Nem kis mutatvány. Ki kell növeszteni a képességeket hozzá. Recept nincs.
Seggfejnek lenni - úgy képzelem - nem olyan rettenetesen rossz dolog. Elveszed a világból, ami kell és kész, mész tovább. A környezetének lenni viszont annál rosszabb lehet. 
Nem kérdeztem tőle, de szerintem ma is jobban örül, hogy “csak” Parkinsonja van. A sok csodálatos tulajdonsága - a szelídsége, a kitartása, a humora, a szempontváltás és a belátás képessége és persze, hogy nagyon tud szeretni - segítik a túlélésben. 
Úristen, milyen szerencse, hogy nem seggfej!
Ami engem illet, a kérdés, amitől sokáig nem tudtam (és ma sem tudok) szabadulni, érdekes módon valahol ugyancsak a seggfej-tengelyen merül fel és a következőképpen hangzik: miért kap egy Csupa Nagybetűvel Igazán Jó Ember ennyire nehéz sorsot? Válaszom ma sincs rá, csak egy vigasztaló gondolat: hogy így is képes értelmet adni az életének.
Te pedig nyájas olvasó, ha azt hiszed, hogy a betegség világa a Nagy Vízválasztón túl van, és ott olyan dolgok vannak, amik téged nem is érinthetnek, nem is tévedhetnél nagyobbat. Mert fura módon az alapkérdések a Nagy Vízválasztón innen és túl is pont ugyanazok. Csak ott sokkal élesebben vetődnek fel, a megválaszolásuk pedig nem spórolható meg.




Varjuram elkezdte összeszedni a válaszait egy blogban. Nekem, neked és a mirelitkacsáknak. Ha kitartóan követed, még a kiborglét rejtelmeibe is beavat. 
Nem érdemes kihagyni. Csak a seggfejeknek.”

És te hogy ajánlottad volna, kedves olvasó?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Just an ordinary day

Most jön a sírás! Csak szólok. Szóval, milyen egy teljesen átlagos napom? Általában (szinte mindig) 5-6 között kelek. Nincs vekker, telefonos ébresztő, Parki barátunk kidob az ágyból seperc alatt. Szerencsére egyedül lakom, nincs kit zavarjak. Kicsit ejtőzök, aztán megpróbálok kimenni a konyhába. Ez úgy 8 méter. A negatív rekordom 2-3 perc körül mozog. Viszont szerintem úgy 40-50 kalóriát el is égetek vele. Lefőzök egy kávét, beszedem a gyógyszert és a vitaminokat, fogmosás, klotyó, reggeli torna,, ha belefér és bármennyire sietek is, f9-9, mire végzek. Felpattanok a kerekpáromra (olyan slow motionos pattanást kell itt elképzelni) és már száguldok is a munkahelyre. Ez utóbbi nem túlzás. A bicaj nekem egy áldás. Mert ugyanúgy megy, mint régen. A többi olyan, mint egy Benny Hill show. Felgyorsítva is csak az röhög rajta, aki először látja, normál sebességen meg kifejezetten szánalmas. Mire beérek, általában annyira fáradt vagyok, hogy legszívesebben visszafordulnék. De persze nem. Előfor...