Ugrás a fő tartalomra

Ajánlás

Ezen a hétvégén nem voltam túl jól. Konkrétan nem volt kedvem semmihez. Így írni sem. Van ez így. Meg máshogy is. Szerencsére erre az esetre talonba tartottam egy ajánlást. Íme:


“Még mindig jobb, mint ha az derült volna ki, hogy seggfej vagyok, mondta a kész diagnózissal a kezében, és ez kb. mindent elmond.
Addigra már túl voltunk jónéhány, mai szemmel nevetségesnek tűnő veszteségen. Az írásképe elvesztése, egy furi kisujj, hogy nem tud gitározni úgy, mint rég és más hasonló, egyenként megszenvedett kis változáson.
Azóta nagy rutint szereztünk megszenvedésben. Egy ponton világos lett, hogy itt a veszteségek halmozódása állandó, amellett kell megtanulni boldognak lenni. 
Nem kis mutatvány. Ki kell növeszteni a képességeket hozzá. Recept nincs.
Seggfejnek lenni - úgy képzelem - nem olyan rettenetesen rossz dolog. Elveszed a világból, ami kell és kész, mész tovább. A környezetének lenni viszont annál rosszabb lehet. 
Nem kérdeztem tőle, de szerintem ma is jobban örül, hogy “csak” Parkinsonja van. A sok csodálatos tulajdonsága - a szelídsége, a kitartása, a humora, a szempontváltás és a belátás képessége és persze, hogy nagyon tud szeretni - segítik a túlélésben. 
Úristen, milyen szerencse, hogy nem seggfej!
Ami engem illet, a kérdés, amitől sokáig nem tudtam (és ma sem tudok) szabadulni, érdekes módon valahol ugyancsak a seggfej-tengelyen merül fel és a következőképpen hangzik: miért kap egy Csupa Nagybetűvel Igazán Jó Ember ennyire nehéz sorsot? Válaszom ma sincs rá, csak egy vigasztaló gondolat: hogy így is képes értelmet adni az életének.
Te pedig nyájas olvasó, ha azt hiszed, hogy a betegség világa a Nagy Vízválasztón túl van, és ott olyan dolgok vannak, amik téged nem is érinthetnek, nem is tévedhetnél nagyobbat. Mert fura módon az alapkérdések a Nagy Vízválasztón innen és túl is pont ugyanazok. Csak ott sokkal élesebben vetődnek fel, a megválaszolásuk pedig nem spórolható meg.




Varjuram elkezdte összeszedni a válaszait egy blogban. Nekem, neked és a mirelitkacsáknak. Ha kitartóan követed, még a kiborglét rejtelmeibe is beavat. 
Nem érdemes kihagyni. Csak a seggfejeknek.”

És te hogy ajánlottad volna, kedves olvasó?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy okuljatok...

Ezzel a címmel akartam megírni a könyvet, ami a betegségemről, illetve annak lefolyásáról szól. Aztán úgy voltam vele, hogy blog formátumban is megvalósítható ez, és akkor már most közzé tehetem, hátha segít valakinek. Ha meg nem, ártani biztosan nem árt.  Szóval igazából nem akartam én megírni ezt a történetet, azt elhihetitek. Akarta a fene. De ha már így esett, hogy rám jött ez a kórság, gondoltam, megírom. Hogy okuljatok. Meg sírjatok. De leginkább nevessetek. Az lesz a legjobb. Az gyógyít. Arra azért számítsatok, hogy először a sírás jön, aztán az okulás, aztán a nevetés. Aztán meg, miután már azt hinnétek, hogy mostantól hátradőlős hehehe-hihihi, akkor újra jön a sírás, vagy az okulás, de az is lehet, hogy a hehehe-hihihi. You never know. Ez a nagy fondorlat ebben a Parkinsonban. Ja, igen, ezt még nem is mondtam. Parkinsonom van. Kór. Ahogy a dokitól megtudtam, tulajdonképpen szerencsés vagyok. Hogy kór. Nem szindróma. De erről majd később. Az okulásnál. Az egyik okulásnál. Mert

A műtét - Bevezetés (+18 - szókimondó tartalom)

    Egy kis intermezzo, mert sokan érdeklődtek,  hogy milyen volt a műtét, meg ilyesmi. Ugyan már legalább 10-szer elmondtam, de egyrészt, maradjon meg az utókornak, másrészt meg biztos van olyan, aki még nem hallotta. Hallani most sem fogja, legalábbis tőlem nem, de olvashatja, vagy felolvastathatja valakivel, és akkor akár hallhatja is. Mindenek előtt a legfontosabb  minden, de MINDEN nagyon szuper volt. A kaján kívül, de attól úgy sem vártam sokat. Kéremszépen, a pécsi idegsebészeti klinikát nem tudom, hogy ki vezeti, illetve tudom, egyszer találkoztam vele véletlenül, de a lényeg, hogy - nagyon jó a hangulat. Egyáltalán nem olyan, mint amit hallani lehet itt, meg ott, ettől, meg attól. Szóval a műtétnek volt egy kis előélete. Valamikor januárban a doki felvetette, hogy már azon a határon vagyok a gyógyszerekkel, ami felett nagyon megnő a mellékhatások kockázata és csökken a növelt dózis hozadéka. Határhaszon-elv. Úgyhogy ő javasolja, hogy készítsük elő a műtétet, nézzük meg, alkalm

Agydaganat

Következett a neurológia. Már a neve is nyugalmat sugároz. Itt aztán felgyorsultak az események. Átmenetileg. Lelki vetületük azonban nem volt/lett annyira átmeneti.  Mind a mai napig érzem a zsigereimben azt a tanácstalanságot, félelmet, magányt, amit az első neurológiai vizsgálat és a hirtelenjében 2 órára rá leszervezett MR vizsgálat közti kába bolyongás alatt éreztem. Így érezhette magát Hunter S. Thomson Vegasban. Nagyjából. Csak nekem nem kellett hozzá meszkalin. Teljesen egyedül megoldottam.  Mert, hogy az volt, hogy rokoni kapcsolatokat kihasználva hamar bejutottam egy szigorúan kedves, alapos doktornőhöz. Sztk. Bécsi út. Jónapot Péter, foglaljon helyet, mondja mi a panasza, feküdjön fel, derékig, igen fentről, felöltözhet, látom lassan megy, forgassa a csuklóját, mutatóujjával az orrát, másikkal, írja le a papírra ezt a sort, meg is vagyunk. Cccc…, hát ez sokminden lehet, a Parkinsontól az agydaganatig. Kezdjük a legnagyobb kockázatúval, maga még fiatal, magát be tudom nyomni