Ugrás a fő tartalomra

Traumás nyereség

Aki azt gondolja hogy egy traumának csak sötét oldala van, az természetesen téved. Akárcsak pl. az, aki azt gondolja, hogy elég Istennek, Allahnak, stb. megköszönnie az élet ajándékait, és annak aki (Isten, stb. segedelmével ugye, de mégiscsak) rengeteget tett azért, hogy az ajándék létrejöjjön oda sem makkant. 

Tény, hogy vannak traumák, illetve egy traumának vannak olyan időszakai, amikben csak a sötétet látja a traumát megélő embertársunk. Én például ha egyedül vagyok - és sajnos ez a kelleténél többször fordul elő - szinte mindig sötéten látom a jövőt. Ezért igyekszem kerülni az egyedüllétet. Ez persze nem olyan egyszerű. Egyedül élek és nem mindig vagyok mozgásügyileg a toppon. Ebből következik, hogy előfordul, hogy egyszerűen nem tudok elmenni otthonról. Teufelskreis. 

Viszont ha megtörténik, azért ebben is van pozitívum. Például az, hogy így a barátok gyakrabban jönnek hozzám. Meg az is, hogy így több idő marad írni. Nem minthogyha sokat írnék. De ez csak azért van, mert egyelőre inkább nem történik meg és elmegyek otthonról. Mert egyelőre még inkább képes vagyok rá, mit sem. De tudom jól, hogy egyszer eljön a Teufelskreis.


Visszatérve a traumás nyereségre, nekem az alábbiak vannak:

  • Bölcsesség - erről már írtam.
  • Exhibitionizmus kiélése - igen nekem olyan is is van. Szeretek a középpontban szeretek szerepelni szeretek visszajelzést kapni az emberektől. Ebben a blogban pedig ezt mind megkapom. Köszi!
  • Visszakaptam egy csomó régi barátságot - a betegség kapcsán sokan megkeresnek és én is meg tudok keresni egy csomó embert
  • Nyertem új barátokat. I, J, Gy, a teljesség igénye nélkül 
  • Az élet apró örömeit sokkal jobban tudom értékelni mint korábban - ezt talán nem kell magyarázni
  • Nem sietek sehova
  • Olykor kijátszhatom (és talán eggyel gyakrabban ki is játszom) a parkinsonos kártyát
  • Már nem félek a sötétben
A lista - ha nem is gyorsan, de - folyamatosan bővül. A traumás veszteségeket nem sorolom fel. Minek. Benne élek. Mindennap. A veszteségekben. A nyereségek pedig. Nos, azok a cukorkák, a szerencsekártyák, az oázisok. Amiktől, amikkel elviselhetővé válik az élet. Ezeket kell észrevenni. Naponta többször. Mint ahogy pl. a nem makkantónak is kell makkantania. Naponta többször. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogy okuljatok...

Ezzel a címmel akartam megírni a könyvet, ami a betegségemről, illetve annak lefolyásáról szól. Aztán úgy voltam vele, hogy blog formátumban is megvalósítható ez, és akkor már most közzé tehetem, hátha segít valakinek. Ha meg nem, ártani biztosan nem árt.  Szóval igazából nem akartam én megírni ezt a történetet, azt elhihetitek. Akarta a fene. De ha már így esett, hogy rám jött ez a kórság, gondoltam, megírom. Hogy okuljatok. Meg sírjatok. De leginkább nevessetek. Az lesz a legjobb. Az gyógyít. Arra azért számítsatok, hogy először a sírás jön, aztán az okulás, aztán a nevetés. Aztán meg, miután már azt hinnétek, hogy mostantól hátradőlős hehehe-hihihi, akkor újra jön a sírás, vagy az okulás, de az is lehet, hogy a hehehe-hihihi. You never know. Ez a nagy fondorlat ebben a Parkinsonban. Ja, igen, ezt még nem is mondtam. Parkinsonom van. Kór. Ahogy a dokitól megtudtam, tulajdonképpen szerencsés vagyok. Hogy kór. Nem szindróma. De erről majd később. Az okulásnál. Az egyik okulásnál. Mert
Megjegyzés küldése
További információk

A műtét - Bevezetés (+18 - szókimondó tartalom)

    Egy kis intermezzo, mert sokan érdeklődtek,  hogy milyen volt a műtét, meg ilyesmi. Ugyan már legalább 10-szer elmondtam, de egyrészt, maradjon meg az utókornak, másrészt meg biztos van olyan, aki még nem hallotta. Hallani most sem fogja, legalábbis tőlem nem, de olvashatja, vagy felolvastathatja valakivel, és akkor akár hallhatja is. Mindenek előtt a legfontosabb  minden, de MINDEN nagyon szuper volt. A kaján kívül, de attól úgy sem vártam sokat. Kéremszépen, a pécsi idegsebészeti klinikát nem tudom, hogy ki vezeti, illetve tudom, egyszer találkoztam vele véletlenül, de a lényeg, hogy - nagyon jó a hangulat. Egyáltalán nem olyan, mint amit hallani lehet itt, meg ott, ettől, meg attól. Szóval a műtétnek volt egy kis előélete. Valamikor januárban a doki felvetette, hogy már azon a határon vagyok a gyógyszerekkel, ami felett nagyon megnő a mellékhatások kockázata és csökken a növelt dózis hozadéka. Határhaszon-elv. Úgyhogy ő javasolja, hogy készítsük elő a műtétet, nézzük meg, alkalm
Megjegyzés küldése
További információk

Agydaganat

Következett a neurológia. Már a neve is nyugalmat sugároz. Itt aztán felgyorsultak az események. Átmenetileg. Lelki vetületük azonban nem volt/lett annyira átmeneti.  Mind a mai napig érzem a zsigereimben azt a tanácstalanságot, félelmet, magányt, amit az első neurológiai vizsgálat és a hirtelenjében 2 órára rá leszervezett MR vizsgálat közti kába bolyongás alatt éreztem. Így érezhette magát Hunter S. Thomson Vegasban. Nagyjából. Csak nekem nem kellett hozzá meszkalin. Teljesen egyedül megoldottam.  Mert, hogy az volt, hogy rokoni kapcsolatokat kihasználva hamar bejutottam egy szigorúan kedves, alapos doktornőhöz. Sztk. Bécsi út. Jónapot Péter, foglaljon helyet, mondja mi a panasza, feküdjön fel, derékig, igen fentről, felöltözhet, látom lassan megy, forgassa a csuklóját, mutatóujjával az orrát, másikkal, írja le a papírra ezt a sort, meg is vagyunk. Cccc…, hát ez sokminden lehet, a Parkinsontól az agydaganatig. Kezdjük a legnagyobb kockázatúval, maga még fiatal, magát be tudom nyomni
Megjegyzés küldése
További információk