Ugrás a fő tartalomra

Traumás nyereség

Aki azt gondolja hogy egy traumának csak sötét oldala van, az természetesen téved. Akárcsak pl. az, aki azt gondolja, hogy elég Istennek, Allahnak, stb. megköszönnie az élet ajándékait, és annak aki (Isten, stb. segedelmével ugye, de mégiscsak) rengeteget tett azért, hogy az ajándék létrejöjjön oda sem makkant. 

Tény, hogy vannak traumák, illetve egy traumának vannak olyan időszakai, amikben csak a sötétet látja a traumát megélő embertársunk. Én például ha egyedül vagyok - és sajnos ez a kelleténél többször fordul elő - szinte mindig sötéten látom a jövőt. Ezért igyekszem kerülni az egyedüllétet. Ez persze nem olyan egyszerű. Egyedül élek és nem mindig vagyok mozgásügyileg a toppon. Ebből következik, hogy előfordul, hogy egyszerűen nem tudok elmenni otthonról. Teufelskreis. 

Viszont ha megtörténik, azért ebben is van pozitívum. Például az, hogy így a barátok gyakrabban jönnek hozzám. Meg az is, hogy így több idő marad írni. Nem minthogyha sokat írnék. De ez csak azért van, mert egyelőre inkább nem történik meg és elmegyek otthonról. Mert egyelőre még inkább képes vagyok rá, mit sem. De tudom jól, hogy egyszer eljön a Teufelskreis.


Visszatérve a traumás nyereségre, nekem az alábbiak vannak:

  • Bölcsesség - erről már írtam.
  • Exhibitionizmus kiélése - igen nekem olyan is is van. Szeretek a középpontban szeretek szerepelni szeretek visszajelzést kapni az emberektől. Ebben a blogban pedig ezt mind megkapom. Köszi!
  • Visszakaptam egy csomó régi barátságot - a betegség kapcsán sokan megkeresnek és én is meg tudok keresni egy csomó embert
  • Nyertem új barátokat. I, J, Gy, a teljesség igénye nélkül 
  • Az élet apró örömeit sokkal jobban tudom értékelni mint korábban - ezt talán nem kell magyarázni
  • Nem sietek sehova
  • Olykor kijátszhatom (és talán eggyel gyakrabban ki is játszom) a parkinsonos kártyát
  • Már nem félek a sötétben
A lista - ha nem is gyorsan, de - folyamatosan bővül. A traumás veszteségeket nem sorolom fel. Minek. Benne élek. Mindennap. A veszteségekben. A nyereségek pedig. Nos, azok a cukorkák, a szerencsekártyák, az oázisok. Amiktől, amikkel elviselhetővé válik az élet. Ezeket kell észrevenni. Naponta többször. Mint ahogy pl. a nem makkantónak is kell makkantania. Naponta többször. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A műtét - Befejezés

Miután egy-két nappal később felocsúdtam, a polgi és J is elmentek. A polgival nem marad meg a kapcsolat. Mondjuk nem is nagyon volt, mi megmaradjon. J-nal azóta is váltunk egy-egy üzenetet. Gy pedig ott vigyorgott a mellettem lévő ágyon.  Mivel ebben az időszakban volt a Fishing on Orfű fesztivál, a haverok csoportosan jöttek látogatni. Kicsit bíztam benne, hogy remek botrányt csinálnak, hisz minden botrányhős haverom ott volt. Na jó, TT nem, de ő éjszaka van igazán elemében, így itt nem segített volna. Szóval a várva várt ordibáló csürhe helyett egy konszolidált, udvarias 60+-os japán túristacsoport jelent meg a kórteremben. Kicsit csalódtam...  Miután mindenki megcsodált az ágyban, kifáradtunk az udvarra. Ott is szokatlanul rendesen viselkedtek. Csupán akkor röhögtek, mikor a szóbeli beszámoló után megmutattam, hogyan tudok járni. Merthogy a  műtét utáni 1-1, 5 hetes időszakban remekül ment a mozgás. A mikroléziós hatás eredményeképp, mint a zárójelentés epikríziséből ...
Megjegyzés küldése
További információk

Beüzemelés, avagy Terminátor 1

 Augusztus 5-én visszamentem tehát Pécsre, hogy beüzemeljék a ketyerét. Most nem volt akkora mákom a szobatársakkal. De persze röhögni rajtuk is lehetett. Velük már kevésbé. Volt a Vicces Bácsi meg az Ember, Aki Néz. Vicces Bácsi nem azért volt vicces, mert vicceseket mondott, hanem azért, mert vicceket mondott. Mindegyikben megungabungált valaki valakit. A kecske a nyulat, a medve a tehenet, stb. Ezeken a vicceken már 20 éve sem röhögöt senki, hát még ma, hát még én... Vicces Bácsit ez nem zavarta, illetve mégis, Mert egy idő után feltűnt neki, hogy nem nevetek, ezért minden viccet módszeresen elmagyarázott. Szerencsére egyet sem bírtam megjegyezni. Ugyanakkor az IQ-m egész biztosan megsínylette. Ezért aztán másnap betettem egy zajszűrős fülhallgatót, és olimpiát néztem. Szerintem kb. a tizedik viccnél tarthatott, mire észrevette a technika apró csodáját a fülemben. Ezért aztán abbahagyta. Inkább nézte velem együtt az olimpiát. Micsoda mák, mi? Múltkor EB, most Olimpia. Harmadnapr...
Megjegyzés küldése
További információk

Pécsi szelet

Már megint Pécsen voltam. Ezt a várost nem tudom megunni. Imádom most, és mindörökké. Meg még két nap. Reggel szokás szerint 5 után, de 6 előtt felkeltem. Ilyenkor fogalmam sincs, milyen lesz a nap, egészen addig, míg fel nem állok. Ezen a hétfőn az derült ki az ágyból való kikászálódás után, hogy nem lesz egy jó nap. A szokásosnál is nehezebben jártam, ráadásul tudtam, hogy el kell jutnom Pécsre, a neurológiára. Magával az utazással nincs gond, ellenben ilyenkor az átszállások - metróra, -ról, vonatra, -ról  - meglehetősen nehezen mennek. Aztán persze valahogy mindig sikerül, eddig csak egyszer maradtam le a metróról és kétszer a vonatról a Parkinson miatt.  Most is sikerült abszolválnom az Újpest-Kelenföld távot a megadott időkereten belül. Szinte sehol nem kellett várnom. Viszont Kelenföldön már nagyon fáradt voltam. A könyökmankóm (leírást lásd majd később) nem volt nálam, mert a családnál maradt, a túrabottal pedig elég nehéz közlekedni a vonaton. Csak akadályoz. A jegyem...
Megjegyzés küldése
További információk