Szeretném az elején leszögezni hogy nem értek a focihoz. Semmilyen szinten. Az átlagemberhez képest valószínűleg jobban értek a fénymásolókhoz, vagy bármihez mint a focihoz. Ezért aztán a minap úgy voltam, hogy egye fene, segítek kedves barátomnak, hogy a gyerkőce eljusson erre a foci bajnokságra, majd onnan haza, de tőlem ne nagyon várjon többet senki.
És természetesen megint ott talált meg a téma ahol nem is vártam rá. Mert egy ilyen foci bajnokság rendkívül vicces tud lenni. Csupán nézőpont kérdése. Mikor odaértem, odamentem a pályához, hogy integessek az ismerős kis srácnak. Ő 5 éves és ez volt az első foci kupája. Integettem neki és felmentem a nézőtérre. Itt kb. 3 perc alatt fagytam kockává, ezért gyorsan elmentem a kocsihoz, hogy egy icipicit felmelegedjek és vegyek egy másik zoknit. Így felfegyverkezve már vissza tudtam menni a nézőtérre anélkül, hogy a végtagjaim elfagyását kockáztatnám. Miután most már másra is tudtam koncentrálni, jól körülnéztem.
Először is a szülőket figyeltem figyeltem meg. Voltak a tömeg legnagyobb részét alkotó szülők, akik csak azért jöttek el, hogy a gyereküket lássák, és néha-néha bekiabálják hogy hajrá Sanyi, vagy szép volt Zolika. Őket hívom szuportív szülőknek. Róluk többet nem érdemes írni, mert nincs bennük semmi érdekes. Nem izgalmasak, normálisak.
A követlező kategória az Önkéntes Focibíró. Igen, ez a típus már itt is megjelenik. Mivel bíró nincs, hanem az edzők fújják a meccset, ezért az Önkéntes Focibíró itt csak korlátozottan tudja megélni szurkolói mivoltát. Azért egy-két "Mit nézel, Spori, az M1-et?" és hasonlóan frappáns mondat el-elcsattan, de csak úgy félhangosan, hogy edző bá' meg ne hallja.
Aztán van az Őrmester. Az Őrmester rendkívül komoly ábrázattal áll a nézőtéren. Az Őrmester SOHA nem ül le. Olyan komolyan veszi gyermeke football pályafutását, már a kezdetektől fogva, hogy egy mezei szülő ennyire komolyan akkor sem tudná venni a dolgot, ha gyermeke épp a világbajnoki döntőben kerülne gólhelyzetbe mondjuk a németek ellen. A pályán ritkásan előforduló lányok közül a legtöbb Őrmester szülők gyermeke. Azt, hogy miért, az Olvasóra bízom. Az Őrmester nem szídja a bírót, nem kommentálja más gyerekét, a sajátját annál inkább. "Lődd!", "Előre!", "Hátra!", "Védekezz!", stb. Nem azt mondom, hogy jó dolog Őrmester gyerekének lenni, de még mindig jobb, mint ha az utolsó kategóriát dobja a gép szülőként valakinek.
Ez a Mérgező szülő. A Mérgező szülő a focimeccsen általában apuka. Valószínűleg komolyab szexuális vagy valami egyéb, számára ciki problémával rendelkezik. Kizárólag azért jön ki a meccsre, hogy saját gyerekét szénné alázza. "Na, mi van Karcsika, mit keresel ott a fűben, nyuszit? Wáááháááhááá!". "Karcsika, el ne botolj már a labdába! Muhahaha!" Stb. Néhány kis pöcs haverja körülötte kuncog, egymás vállát veregetik. Hát mit is mondjak. Congratulation!
Miután sorba vettem a szülőket, figyelmem a pálya felé terelődött. Az U7-es focibajnokság nagyjából olyan kívülről, mint mikor gyerekkoromban néztem, ahogy a tyúkok - látszólag minden koncepció nélkül - össze-vissza rohangálnak a döglött cserebogarak után, amiket egyesével dobáltam be nekik a kerítés fölött. Ehhez jött az a - számomra teljesen új, ám de rendkívül szórakoztató - dolog, hogy nem két, hanem 4 kapura játszottak a gyerkőcök. 5-6 éves gyerekeknél a 2 kapu is okoz olykor nehézséget. A 4 pedig totál káosz. Oldalvonal egyáltalán nincs, csak néhány bólya jelzi a pálya szélét, így kizárólag a bíróként is funkcionáló edzők látják, ha kint van a labda. Ez azt eredményezi, hogy a gyerekek még akkor is bőszen fociznak, mikor a labda és a bősz gyerekek már két pályával odébb vannak. Ilyenkor az edző eleinte hangosan, azán üvöltve, aztán - odaérve a gyerekekhez - már-már visítva próbálja a gyerekek tudtára adni, hogy kinn van a labda és a piros csapat jön. No és a nap slusszpoénja itt jön. A gyerekek végre megértik, hogy a piros csapat jön, de ahelyett, hogy a piros játékos megfogná és bedobná (rúgná) a labdát, először minden gyerek lenéz a saját mezére, hogy csekkolja, milyen színű mezben van. Világbajnok.
Mondom, nem értek a focihoz, de ha az NB1 is ennyire szórakoztató, akkor asszem elkezdek meccsre járni.
Reménykedve görgetve olvastam végig, hátha lesz fotó a négy kapus pályáról. :)
VálaszTörlés