Dr. Balás, másnéven A Tanár Úr első találkozásunk végén még a lelkemre kötötte, hogy menjek el egy góckutatásra. Pontosabban több góckutatásra. Fogászat, Fül-orr gégészet, Urulógia, Hasi ultrahang, mellkas röntgen. Asszem más nem volt. A fogászaton találtak egy begyulladt fogat, azt kezelni kellett, úgyhogy emiatt nem tudtam azonnal bejelentkezni a műtétre. Némiképp izgultam(tunk), hogy esetleg a műtét elcsúszik szeptemberre, ugyanis a neurológus azt mondta, hogy nyáron nem műtenek. Én meg csak május elején tudtam bejelentkezni. De aztán kaptam időpontot június 12-re. Ezentúl a góckutatás nem volt különösebben izgalmas. Az urulógus talán megérdemel pár sort. Egy indiai doktor úr vizsgált meg. Gyors volt és vicces. "Jonápot, nádrágot huzzá lé! Jó fékudjon fél. Herejét mégnézzuk. Egéséges, réndben van. Most félkélhét. Még ne oltozzon! Konyokoljon az agyra, hájoljon élore, úgy, kicsit kéllémétlén lész, meg is vágyunk. Viszontlatasrá!"
Most már csak azon kellett izgulni - illetve kelleni nem kellett, de azért én izgultam - , hogy a góckutatási papírok rendben legyenek. Emiatt külön le is mentem Pécsre a neurológushoz. Ő, amellett, hogy megnézte a papírokat, elmondta a műtét menetét is, és még azt is, hogy 3 féle készülék rendelhető. Az egyik tud wifin kommunikálni és telefonról vezérelhető, azaz távolról is tudják irányítani, viszont elemes, így 4-5 évente cserélni kell benne az elemet. A másik kettő nem wifis, viszont aksi van benne, ami 25 évig jó, csak hát tölteni kell. Informatikus barátom tanácsára a nem wifis verzió mellett döntöttem.
Az még ok, hogy Kiborg lettem, de nehogy már meghekkelhető dolog legyen a fejemben!
Na, emiatt sajnos csúszott még 2 hetet a műtét, mert a választott készüléket nem tudták időben beszerezni. De ezen már igazán nem idegeskedtem egy percig sem.
Aztán végre eljött június 24-e, mikor Erika elvitt Pécsre. Első este egyik pécsi havernál aludtunk, ahol egészen megdöbbentően megható történetet hallottunk egy másik műtétről, aminek a lehető legkevesebb köze van az én műtétemhez, de szerintem legalább annyira elgondolkodtató és tanulságos.
Másnap reggel bementünk. Azonnal megkaptam az 5/4-es ágyat, azaz az 5-ös szobában az ablak mellettit (igazából választani lehetett 3 közül, mert az 1-es már foglalt volt) és aztán azonnal el is kellett hagynunk a szobát, mert a szobatársamnak, hm... kényes jellegű vizsgálatra volt szüksége. Ezután meglehetősen sokáig ültünk a folyosón, valószínűleg nem vettük észre a kisurranó nővért, mert kifelé surrannak, befelé viszont akár reggel 4-kor is egy hangos és neonfényes jóreggelt-tel robbannak be. Egy idő után aztán gyanússá vált, hogy egy ilyen vizsgálat még akkor sem tarhat eddig, ha egy kellemes műtéttel is megspékelték, úgyhogy kopogás után benyitottunk. A szobában már csak J volt, akiről elég hamar kiderült egyrészt az, hogy ő J (ejtsd: Zs), másrészt, hogy egy a pécsi alternatív körökben eléggé ismert zenekar harmonikása. Rögtön küldtem is egy fotót a haveroknak, akik persze felismerték, hiszen ha nem is feltétlen pécsi, mindenesetre alternatív körökben mozognak.
Nem sokkal később behoztak egy újabb pácienst, aki szintén híres ember volt, ugyanis kb. a második percben kiderült, hogy az egyik közeli város frissen újraválasztott polgármestere. Ő, akárcsak a többi szobatársam, gerincsérvvel került be. Egy igazi Mikiegér volt ez a csávó. Mondhatjuk úgy is, hogy pózőr. Első nap meglátogatta a szűk családja (szépen vasalt feleség, mellé ugyanolyan kislány). Két dolog jött ki a szájukon abban a kábé negyedórában, míg benn voltak: Mikor bejöttek, köszöntek, mikor kimentek, szintén. A kettő között álltak az ágy mellett, és együttérző (sajnálkozó?) fejjel nézték, hogy apa (a pózőr) szenved. És apa Oscar-díjra esélyesen hozta a
borzasztóan fáj, szenvedek, de annyira kemény vagyok, hogy meg sem nyikkanok
szerepet. Elhiszem én, hogy fáj a gerincsérv, de valahogy J és Gy (őróla hamarosan mesélek) jobban viselték. A polgi minden egyes megmozdulása megkövetelte a teljes szoba figyelmét. Mit is mondjak, ilyen egy jó polgi.
Még aznap megérkezett a Dream Team-be Gy. Gy asztalos, de nem kellett Sherlock-nak lenni, hogy anélkül kitalálja az ember, hogy rákérdezne. Gy keze ugyanis erősen kérges és némiképp hiányos volt. Két ujját leesztergálta egyszer. Gy az osztály, legalábbis a nővérek kedvence volt. Minden étkezésnek örült, nem panaszkodott, nem húzta a száját, hogy maradnia kellett pár extra napot, mindenkivel kedvesen és udvariasan viselkedett. Velem is. És még csak polgármesternek sem kellet ehhez lennie.
Így négyen nyomtuk le a hét első felét. De ne rohanjunk előre! Kedden ugyanis még elvittek MR-be. Most nem kaptam sem nyugtatót, sem füldugót, pedig kanül is volt bennem. Így is ki lehetett bírni. Aztán pedig meglátogatott a Tanár Úr, aki (ugye) másnap műtött. Teljesen korrektül, lépésről-lépésre elmondta, hogy mi fog másnap történni. A legapróbb részletig. A meccseket már zavartalanul tudtuk nézni GY-vel. Ja, és még egy fontos dolog történt! 15 év után újra megborotválkoztam!
Elérkezett hát június 26-a. Kiborggá válásom napja. Korán keltem, mint mostanában mindig. Gyógyszert már nem vehettem be. Széklet volt. 7-kor bejöttek értem, és kitoltak az előkészítőbe. Valami oknál fogva ilyen alkalmakkor, mint ez vagy a CT vagy az MR, mindig egy tolókocsival érkeznek, akár tudsz járni, akár nem. Ott hipp-hopp megmutatták a koronát, amit aztán a fejemre applikáltak négy tűhegyes csavarral. Tényleg. A koponyához rögzítették a szerkezetet. De azért természetesen előbb lidokain injekciókkal érzéstelenítették mind a négy oldalon. Az injekciót a fejbőrbe kapni kellemetlen dolog, de erre figyelmeztetett a nővér. Meg arra IS, hogy:
- Fájni nem fog, de úgy érzi majd, mintha összetörne a koponyája. Ne aggódjon, nem fog összetörni!
Nem aggódtam. Tényleg. De valóban olyan érzés volt. Már így is úgy néztem ki, mint Horn Gyula és Hannibal Lecter szerelmének gyümölcse, de aztán a CT előtt még rám passzentottak pár árnyékolót, hogy ne sugarazzanak ott, ahol nem muszáj. Ebben a szetben má Darth Vader is megirigyelt volna, el is játszottam a személyzetnek.
“Luke, ich bin dein Vater”
Mérsékelt sikert arattam. Ebből arra következtettem, hogy vagy minden DBS jelölt ezzel poénkodik, vagy ők - velem ellentétben - felfogják a helyzet komolyságát és izgulnak. Bármelyik is, én jól szórakoztam.
A CT és MR eredményekből a számítógép kiszámolta, hogy hova kell lyukat fúrni a fejembe. Aztán betoltak a műtőbe. Ahol - csodák csodája - volt légkondi, és még működött is. Konkrétan fáztam. De hamarosan betakartak egy steril cuccal. Minden nagyon durván steril volt. Mint a Smashing Pumpkins koncert anno Bécsben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése