Terminátor 3. - A gépek lázadása

Mint tudjuk, a Terminátor 3. lényegesen alulmúlta az előző két részt. Itt sem véletlen a cím. A 3. részben ugyanis kiderül, hogy az élet még DBS-sel sem fenékig tejfel. 

Mivel a bekapcsolás után szépen lassan kikoptak a gyógyszerek a szervezetemből, így nagyjából szeptember elejére állt össze, hogy mire vagyok képes. 

Fej: 

• Érthetőbb a beszédem, bár így is sokan szólnak rám, hogy beszéljek hangosabban. Olykor már idegesen. Tökre értem, hogy ez zavaró. Nekem is az. És én egy nap alatt több embertől is megkapom. Vagy ingerült hangnemben, vagy támogatólag. Az utóbbit jobban bírom. 
• Tisztább a fejem.
• Az alvás is jobb eggyel, de azért "there is room for improvement" 

Kéz:

• No, ez nagyot javult. Tudok újra gitározni, jobb kézzel egeret kezelni és 10 ujjal gépelni.
• Tudok fogat mosni, gatyámat felhúzni, Inget begombolni, ing ujjat feltűrni, Gyereket, macskát simogatni, szóval minden fontosat

Láb

• Sajnos ez csalódást okozott. Továbbra is nehezen járok. Próbálok bevetni mindenféle trükkös segédeszközt, majd ezekről írok külön, de egyelőre elég annyi, hogy baromira akadozom, csoszogok, stb.
• Az viszont nagyon érdekes, hogy futni tudok, ha már elindultam, ha pedig járás közben rugdosok pl. egy labdát, akkor viszonylag jól tudok menni, a lépcsőzés tökéletesen megy, túrázni is tudok, hogyha már elindultam egyszer, akkor kimegyek a világból. Ki érti ezt? Én nem.

Összegezve tehát, minden jobb, kivéve a járást. Erre viszont azt mondta a pécsi doki, mármint a neurológus, hogy meg lehet javítani. Méghozzá járás-rehabilitációval. Kaposváron. 2 hetes, ottalvósfesztivál. Be is jelentkeztem, jövő hét szerdán megyek állapotfelmérésre. Szóval téma lesz megint. Majd megírom. Addig is lázadhatnak a gépek tőlem, én részemről megyek tovább.