Ugrás a fő tartalomra

Terminátor 3. - A gépek lázadása

Mint tudjuk, a Terminátor 3. lényegesen alulmúlta az előző két részt. Itt sem véletlen a cím. A 3. részben ugyanis kiderül, hogy az élet még DBS-sel sem fenékig tejfel. 

Mivel a bekapcsolás után szépen lassan kikoptak a gyógyszerek a szervezetemből, így nagyjából szeptember elejére állt össze, hogy mire vagyok képes. 

Fej: 

  • Érthetőbb a beszédem, bár így is sokan szólnak rám, hogy beszéljek hangosabban. Olykor már idegesen. Tökre értem, hogy ez zavaró. Nekem is az. És én egy nap alatt több embertől is megkapom. Vagy ingerült hangnemben, vagy támogatólag. Az utóbbit jobban bírom. 
  • Tisztább a fejem.
  • Az alvás is jobb eggyel, de azért "there is room for improvement" 

Kéz:

  • No, ez nagyot javult. Tudok újra gitározni, jobb kézzel egeret kezelni és 10 ujjal gépelni.
  • Tudok fogat mosni, gatyámat felhúzni, Inget begombolni, ing ujjat feltűrni, Gyereket, macskát simogatni, szóval minden fontosat
Láb
  • Sajnos ez csalódást okozott. Továbbra is nehezen járok. Próbálok bevetni mindenféle trükkös segédeszközt, majd ezekről írok külön, de egyelőre elég annyi, hogy baromira akadozom, csoszogok, stb.
  • Az viszont nagyon érdekes, hogy futni tudok, ha már elindultam, ha pedig járás közben rugdosok pl. egy labdát, akkor viszonylag jól tudok menni, a lépcsőzés tökéletesen megy, túrázni is tudok, hogyha már elindultam egyszer, akkor kimegyek a világból. Ki érti ezt? Én nem.
Összegezve tehát, minden jobb, kivéve a járást. Erre viszont azt mondta a pécsi doki, mármint a neurológus, hogy meg lehet javítani. Méghozzá járás-rehabilitációval. Kaposváron. 2 hetes, ottalvósfesztivál. Be is jelentkeztem, jövő hét szerdán megyek állapotfelmérésre. Szóval téma lesz megint. Majd megírom. Addig is lázadhatnak a gépek tőlem, én részemről megyek tovább.

Címkék:

Megjegyzések

  1. JNMonoe2024. október 6. 10:57

    Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. JNMonoe2024. október 6. 11:00

    Nagyon elérzékenyülve, de ugyanakkor tele csodálattal olvastam végig a blogodat. Csodálattal, mert azt érzem a soraid által, hogy sosem szabad feladni és mindig kell hinni és tovább menni. Látlak sokszor és bizton állithatom, hogy elképesztő a fejlődés és egyáltalán nem csoszogsz, én nem vettem észre. Viszont a kosárlabda is profilul megy, ezt a következő bejegyzésedből ne hagyd majd ki! :)
    Inspirálsz és példát mutatsz! Nekem mindenképpen!
    Móni (aki már időközben KNMonoe, csak a google túl makacs 😜)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Traumás nyereség

Aki azt gondolja hogy egy traumának csak sötét oldala van, az természetesen téved. Akárcsak pl. az, aki azt gondolja, hogy elég Istennek, Allahnak, stb. megköszönnie az élet ajándékait, és annak aki (Isten, stb. segedelmével ugye, de mégiscsak) rengeteget tett azért, hogy az ajándék létrejöjjön oda sem makkant.  Tény, hogy vannak traumák, illetve egy traumának vannak olyan időszakai, amikben csak a sötétet látja a traumát megélő embertársunk. Én például ha egyedül vagyok - és sajnos ez a kelleténél többször fordul elő - szinte mindig sötéten látom a jövőt. Ezért igyekszem kerülni az egyedüllétet. Ez persze nem olyan egyszerű. Egyedül élek és nem mindig vagyok mozgásügyileg a toppon. Ebből következik, hogy előfordul, hogy egyszerűen nem tudok elmenni otthonról. Teufelskreis.  Viszont ha megtörténik, azért ebben is van pozitívum. Például az, hogy így a barátok gyakrabban jönnek hozzám. Meg az is, hogy így több idő marad írni. Nem minthogyha sokat írnék. De ez csak azért van, mer...
Megjegyzés küldése
További információk

Ajánlás

Ezen a hétvégén nem voltam túl jól. Konkrétan nem volt kedvem semmihez. Így írni sem. Van ez így. Meg máshogy is. Szerencsére erre az esetre talonba tartottam egy ajánlást. Íme: “Még mindig jobb, mint ha az derült volna ki, hogy seggfej vagyok, mondta a kész diagnózissal a kezében, és ez kb. mindent elmond. Addigra már túl voltunk jónéhány, mai szemmel nevetségesnek tűnő veszteségen. Az írásképe elvesztése, egy furi kisujj, hogy nem tud gitározni úgy, mint rég és más hasonló, egyenként megszenvedett kis változáson. Azóta nagy rutint szereztünk megszenvedésben. Egy ponton világos lett, hogy itt a veszteségek halmozódása állandó, amellett kell megtanulni boldognak lenni.  Nem kis mutatvány. Ki kell növeszteni a képességeket hozzá. Recept nincs. Seggfejnek lenni - úgy képzelem - nem olyan rettenetesen rossz dolog. Elveszed a világból, ami kell és kész, mész tovább. A környezetének lenni viszont annál rosszabb lehet.  Nem kérdeztem tőle, de szerintem ma is jobban örül, hogy “csak”...
Megjegyzés küldése
További információk

U7 (Vigyázat NEM parkinsonos tartalom!)

Szeretném az elején leszögezni hogy nem értek a focihoz. Semmilyen szinten. Az átlagemberhez képest valószínűleg jobban értek a fénymásolókhoz, vagy bármihez mint a focihoz. Ezért aztán a minap úgy voltam, hogy egye fene, segítek  kedves barátomnak, hogy a gyerkőce eljusson erre a foci bajnokságra, majd onnan haza, de tőlem ne nagyon várjon többet senki. És természetesen megint ott talált meg a téma ahol nem is vártam rá. Mert egy ilyen foci bajnokság rendkívül vicces tud lenni. Csupán nézőpont kérdése. Mikor odaértem, odamentem a pályához, hogy integessek az ismerős kis srácnak. Ő 5 éves és ez volt az első foci kupája. Integettem neki és felmentem a nézőtérre. Itt kb. 3 perc alatt fagytam kockává, ezért gyorsan elmentem a kocsihoz, hogy egy icipicit felmelegedjek és vegyek egy másik zoknit. Így felfegyverkezve már vissza tudtam menni a nézőtérre anélkül, hogy a végtagjaim elfagyását kockáztatnám. Miután most már másra is tudtam koncentrálni, jól körülnéztem.  Először is a szü...
1 megjegyzés
További információk