Ugrás a fő tartalomra

Lifehack



Ezt a szót, mármint a Lifehack-et a lányomtól tanultam. Valami olyasmit jelent, hogy valamilyen úton-módon átvered, meghekkeled az életet. A legkisebb gyerekem mesélt egy borzasztó vicces sztorit, és erre mondta a lányom. A sztorit sajnos a fiam személyiségi jogainak és a saját fizikai épségem megőrzése miatt (ti. mikor nagyobb lesz, emiatt meg ne verjen...) nem írhatom le. De azt igen, hogy milyen tippek-trükkök jutottak nekem eszembe Parkinson barátom megszelidítése folytán. 

Eszközök 

Járókeret ★☆☆☆☆

Nyilvánvalónak tűnik, ugyanakkor sokat nem ér. A járókeret ad biztonságot, de nehézkes és lassú. Nem beszélve arról, hogy a gyerekek megijednek tőle. 

Rolátor AKA kerekes járókeret ★☆☆☆☆

Vagy, ahogy a gyerekeim híják: Ferrari. Ez ugyan hasonlít a járókerethez kinézetében és abban, hogy sokat nem ér, ugyanakkor hátrányai a járókerettel ellentétben a következők: 

1. Nem igazán ad biztonságot, lévén a kerekei olyan műanyagból vannak, amik kizárólag csiszolópapíron nem csúsznak, azzal pedig itthon viszonylag ritkán burkolják az utakat. Nyilván, minden hátránynak van előnye, gyakori használata felkészít a téli, csúszós utakra.

2. Túl gyors. Szerintem egy átlagpolgárnak is, nemhogy nekem.

3. Viszont jó nagy, ezért, ha nem használom és rossz helyen hagyom, szépen át lehet esni rajta. Tudom, próbáltam.

Sárga labda kötélen ★★☆☆☆

Bármilyen meglepő, ez is segít. Lógatom magam előtt és rugdosom és akkor tudok haladni. Azt hiszem azért lehet könnyen így járni , mert a labda és  a lábfejem találkozása ad egy jelet az agnyak, hogy eléggé megemeltem a lábat. Egyébként nem érzi

Kosárlabda hálóban ★★★☆☆

Ugyanúgy működik, mint a sárga kislabda, csak nagy. Tehát könnyebb eltalálni. Illetve kiszedve a hálóból, jobb napokon mehet a kosár.

Lábnehezék ★★★☆☆

Hát, hogy ez miért működik azt nem tudom, de működik.A 2 kg-os a tökéletes megoldás, de olyat még nem sikerült vásárolnom. A Decathlonban viszont kipróbáltam. Kicsit olyan, mint hogyha odaszögezték volna az ember a földhöz. 

Fejlámpa ★★★☆☆

Ennek egyetlen hátránya, hogy csak sötétben működik. Ez mondjuk azért elég nagy hátrány, ezért kapott csak három csillagot. Mert amúgy meg egész jó. Olyan lámpa kell, ami viszonylag erős és egy kis kört világít a lábam elé. És akkor úgy kell csinálni vele, mint az egyszerű kis gyerek akire akar lépni a saját árnyékára. Valószínűleg elég hülyén néz ki, De ennyi év parki után ez már bagatell.

Macskalézer ★★★★☆

Ugyanazt tudja mint a fenti, csak világosban is működik. Na meg azért valljuk be, eggyel még hülyébben is néz, mikor az ember kergeti a macska lézeres csillagot mondjuk.

Járólap ★★★★☆

A megfelelőén nagy méretű, és egyforma lapokból álló járólap nagyon, de nagyon megkönnyíti a járást. Kb. olyan ez, mikor mint mikor az átlagpolgár áll egy gerenda előtt, ami le van téve a földre. Ezen egy normális átlagpolgár teljesen lazán és gond nélkül végig megy. Na ilyen nekem a nagy járólapos felület. De ha átlagpolgárnak a gerendát 5 m-re vagy mondjuk inkább 10-re felemelik, akkor átlagpolgár ötször is, vagy akár tízszer is meggondolja, hogy elinduljon-e. Na ilyen nekem, mikor egy nagy járólapos felület után egy sima aszfalthoz érek.

Aszfaltra taposott rágó ★★★★☆

Az aszfaltra taposott rágók eloszlása Magyarországon sajnos nem egyenletes. Ugyanakkor vannak területek, mint például a Teréz körút, ahol az aszfaltra taposott rágók eloszlása normális eloszlást modellez. Ezeken a helyeken könnyű dolgom van, mert valamilyen oknál fogva a rágók olyan ütemben követik egymást, ami nekem kényelmes, Ezért a körúton boldogan lépegetek egyik rágóról a másikra. Ilyenkor kerek a világ.

Betonlap ★★★★★

A legnagyobb királyság mégsem a rágó. Hanem a sima egyszerű óriásnapernyő nehezéknek használt betonlap, amit sok helyen nem csak nehezéknek használnak, ha nem járófelületként is. Pl. Horányban

Folytatás következik, ez egy kis spojler: 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ajánlás

Ezen a hétvégén nem voltam túl jól. Konkrétan nem volt kedvem semmihez. Így írni sem. Van ez így. Meg máshogy is. Szerencsére erre az esetre talonba tartottam egy ajánlást. Íme: “Még mindig jobb, mint ha az derült volna ki, hogy seggfej vagyok, mondta a kész diagnózissal a kezében, és ez kb. mindent elmond. Addigra már túl voltunk jónéhány, mai szemmel nevetségesnek tűnő veszteségen. Az írásképe elvesztése, egy furi kisujj, hogy nem tud gitározni úgy, mint rég és más hasonló, egyenként megszenvedett kis változáson. Azóta nagy rutint szereztünk megszenvedésben. Egy ponton világos lett, hogy itt a veszteségek halmozódása állandó, amellett kell megtanulni boldognak lenni.  Nem kis mutatvány. Ki kell növeszteni a képességeket hozzá. Recept nincs. Seggfejnek lenni - úgy képzelem - nem olyan rettenetesen rossz dolog. Elveszed a világból, ami kell és kész, mész tovább. A környezetének lenni viszont annál rosszabb lehet.  Nem kérdeztem tőle, de szerintem ma is jobban örül, hogy “csak”...

Just an ordinary day

Most jön a sírás! Csak szólok. Szóval, milyen egy teljesen átlagos napom? Általában (szinte mindig) 5-6 között kelek. Nincs vekker, telefonos ébresztő, Parki barátunk kidob az ágyból seperc alatt. Szerencsére egyedül lakom, nincs kit zavarjak. Kicsit ejtőzök, aztán megpróbálok kimenni a konyhába. Ez úgy 8 méter. A negatív rekordom 2-3 perc körül mozog. Viszont szerintem úgy 40-50 kalóriát el is égetek vele. Lefőzök egy kávét, beszedem a gyógyszert és a vitaminokat, fogmosás, klotyó, reggeli torna,, ha belefér és bármennyire sietek is, f9-9, mire végzek. Felpattanok a kerekpáromra (olyan slow motionos pattanást kell itt elképzelni) és már száguldok is a munkahelyre. Ez utóbbi nem túlzás. A bicaj nekem egy áldás. Mert ugyanúgy megy, mint régen. A többi olyan, mint egy Benny Hill show. Felgyorsítva is csak az röhög rajta, aki először látja, normál sebességen meg kifejezetten szánalmas. Mire beérek, általában annyira fáradt vagyok, hogy legszívesebben visszafordulnék. De persze nem. Előfor...